Kettes ikrekkel, netán hármas ikrekkel vagy még többel Magzat kommunikáció?? Csodálatos érzés ikrek édesanyjának lenni. Izgalmas a nagyobb magzatoknál
fejtegetni, vajon kinek a lába, feje, popsija domborodik éppen.
Ugyanis ideje korán megtanulhatjuk, milyen az egyik és milyen a másik baba.
Természetesen egy babával is ujjongó élmény úgy felvenni a kapcsolatot, hogy
nem csak egyoldalúan beszélünk hozzá, hanem "halljuk", értelmezni tudjuk a magzat
válaszát is.
Számos esetben, ahol ikres babák édesanyját tanítottam, a kommunikáció a
segítségünkre sietett s lehetőséget nyújtott a babák korai
megismerésében.
Az alkalmak során leginkább még nem a nevükön szólítjuk őket, mert gyakran a
15. - 28. hét között még nincsenek a magzatok elnevezve. Hanem színnel vagy az
általuk választott állatfigurával különböztetjük meg őket.
Így történt ez Denivel és Benivel, a kettes ikrekkel, akiknek édesanyja hozzám
járt várandóssága alatt a kommunikációt elsajátítani.
„Az egyik gyermekem önmagát kéknek mutatta, azaz azt
jelezte, hogy őt nevezzük kék babának. Miközben nyilván nem volt kék színű 😊 A másikat meg
fehérnek. Ez nagyon meghatározó lett később is.
A fenti képen egy naposak a kórházban. Ezek nem a Mi ruháink, egyszerűen csak így véletlenül adták rájuk – helyesen – a kéket Beni és a fehéret Deni kapta mindig.
Majd így hoztam haza őket a kórházból. Ez a két szín sokáig megmaradt. Abban is segítséget nyújtott, hogyan vegyem meg a babás kellékeket, eszközöket. Úgy alakult, hogy cumit használtam az ikrekhez, és így lettek végül az egyik cumi fehér a másik kék.Amikor még pocakon belül beszéltem velük, akkor is nagy volt az egyetértés, ahogyan most is, pedig már nagy fiúk. Annak idején is, és most is kérem tőlük a békességet egymás közt.
Veronika, megkérdezted tőlük a magzat kommunikáción rajtam keresztül, hogy nagyobb korukban mi lesz a kedvenc játékuk és a zsiráf szó jött ki a számon. Az első plüss, amit a barátnőmtől kaptak, az két plüss zsiráf volt.
Amikor a pocakban voltak, javasoltad, hogy mindent beszéljek meg velük, mintha a pocakom fala nem lenne és egy kocsiban ülnénk és így is tettem. Mindent megbeszéltem velük. Hova megyek, mit csinálok, miért vagyok szomorú, mikor közeledett a szülés, azt hogy készüljenek, mert hamarosan itt az idő a megszületésükre, …. most is mindent elmondok … és ezért hálás vagyok neked Veronika, ez egy csodálatos dolog!”
Beni, Deni anyukája.
Írta: Petre Veronika perinatális szaktanácsadó